A kormány úgy védi a családon belüli erőszak áldozatait, hogy több jogot ad a bántalmazók kezébe

Még egy hónapja sincs, hogy az Igazságügyi Minisztérium által a győri családirtás nyomán 2020 februárjában felállított ún. Családjogi Civil Munkacsoport tagjaiként kézhez kaptuk az – ismeretlen összetételű és mandátumú – “Családjogi jogalkalmazás hatékonyságát erősítő munkacsoport”által a kiskorú gyermekek védelme érdekében megfogalmazott polgári jogi tárgyú jogszabályi módosításokról szóló javaslatcsomagot.

A NANE Egyesület, a Patent Egyesület és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség a Minisztérium számára megküldött írásos véleményében akkor egyértelműen jelezte, hogy az egyik szülő kérelmére elrendelhető közös szülői felügyelet, valamint a váltott elhelyezés ötlete súlyos veszélynek tenné ki a családon belüli erőszak áldozatait és a jelenlegi jogalkalmazói felkészültség mellett kifejezetten ellenzik annak bevezetését. A bántalmazottak jogvédelme és jogi képviselete terén több évtizede aktív nőszervezetek szakmai hivatkozásokkal, nemzetközi kutatási jelentésekkel és külföldi felhasználási tapasztalatok ismertetésével támasztották alá álláspontjukat. A teljes anyag ezen a linken elérhető: https://nokjoga.hu/segitoknek-szakmai-es-politikai-donteshozoknak/kozlemenyeink-hatteranyagok/ . Bár a véleményeket bekérték, ezt követően sem a minisztériumtól, sem egyéb kormányzati szervtől erre visszajelzést nem kaptunk, ellenben minden előzetes értesítés nélkül a múlt héten megjelent a T/17282. számú törvényjavaslat, s annak továbbra is részét képezik a gyermekeket és a bántalmazottakat veszélybe sodró pontok: a közös szülői felügyelet és váltott elhelyezés megítélésének lehetővé tétele az egyik szülő egyoldalú kérésére, közös megegyezés hiányában, tekintet nélkül arra, hogy az eset családon belüli erőszakkal érintett-e.

A törvényjavaslat szövegezéséből egyértelműen kiderül, hogy az általunk megfogalmazott szakmai véleményt, illetve aggályokat egyáltalán nem vették figyelembe; ez az áldozatok jogainak és biztonságának védelme szempontjából rendkívül aggasztó és veszélyes. Széleskörű tapasztalatok szerint a kizárólag az egyik szülő kérelmére – és a másik tiltakozása ellenére is – elrendelhető közös szülői felügyelet, valamint a hetes/kéthetes váltás jogi lehetőségének megteremtése újabb eszközt ad a bántalmazók kezébe arra, hogy a szétválást követően is fenntartsák a bántalmazást, hatalmat tudjanak gyakorolni volt partnerük felett a közös gyerek(ek)en keresztül, és a nem bántalmazó szülő és gyermekei hétköznapi életvitelét ellehetetlenítsék.

A közös felügyeletet és a heti váltásos gyakorlatot a szülők eddig is választhatták közös megegyezés esetén. A törvényjavaslat által módosítani tervezett jogi környezet mindeddig éppen azt ismerte el, hogy a fokozott együttműködést, állandó kommunikációt és jó viszonyt feltételező gyereknevelési forma kizárólag a felek együttes igénye alapján működhet jól, ezért ezt a bíróság nem erőltethette rá a váló szülőkre. Kétségtelen, hogy nyugat-európai országokban az utóbbi évtizedekben ez a megoldás széles körben elterjedt. Azonban az ennek köszönhetően immár rendelkezésre álló, hosszútávú megfigyelésen és vizsgálatokon alapuló értékelések pont azt támasztják alá, hogy a váltott elhelyezés – kisgyermekkorban feltétlenül! – igen káros hatással van a gyerekekre. A gyermek és az elsődleges gondozó közötti stabil kapcsolat és az állandó lakókörnyezet hiánya, továbbá a gyakori közegváltás okozta stressz rombolja a gyerek kiegyensúlyozottságát, biztonságérzetét, fokozottan igénybe veszi érzelmi energiáit és kártékonyan hathat személyiségfejlődésére. Az osztott/váltott felügyeletnek, gondoskodásnak a gyermekekre gyakorolt pszichológiai hatását számos tanulmány, illetve kutatás vizsgálta: a gyerekek egy jelentős hányadánál szorongást, depressziót, regressziót és különféle pszichoszomatikus tünetek megjelenését figyelték meg.

Emellett lényeges szempont, hogy a váltott elhelyezést, illetve közös szülői felügyeletet közös megegyezés hiányában éppen azok az apák követelik a leginkább, akik korábban erőszakos, bántalmazó magatartást tanúsítottak a családtagjaikkal szemben, és akik ezzel összhangban korábban nem különösebben érdeklődtek a gondoskodói feladatok és gyermekük jólléte iránt. Tapasztalataink szerint jelenleg Magyarországon nem állnak fenn annak az intézményesült feltételei, hogy a családjogi perekben döntő bírák a családon belüli erőszakot beazonosítsák, értékeljék, fel- és elismerjék annak káros hatását a gyerekekre, továbbá hogy megkülönböztessék a bántalmazó és a biztonságos szülőt. Így a most a Parlament előtt megszavazásra váró javaslat azáltal, hogy az erre az esetek többségében alkalmatlan bíróságokra bízza a bántalmazás kiszűrését, nem pusztán nem védi meg a hozzátartozók közötti erőszak áldozatait, hanem éppen ellenkezőleg: újabb eszközt ad az elkövetők kezébe ahhoz, hogy a szétválást követően is tovább bántalmazhassák családtagjaikat.

A bántalmazottak jogvédelmével foglalkozó szervezetek évtizedek óta csatornázzák a jogalkotó felé azt a széleskörű társadalmi igényt, hogy a bántalmazottakat és a gyerekeiket a bíróságok többek között a válásra, a szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra irányuló polgári perekben is védeni igyekezzenek ahelyett, hogy kiszolgáltatnák őket a bántalmazóknak. A jelen javaslat ezt az igényt ismét figyelmen kívül hagyja: megdöbbentő módon csak azoknak a társadalmi igényeknek a kielégítésére látszik törekedni, amelyek ennek épp az ellenkezőjét, a gyerekek és a bántalmazottak intézményes kiszolgáltatását és cserbenhagyását szorgalmazzák. 

A fentiek értelmében arra kérünk minden jóérzésű, a kapcsolaton belüli erőszakkal szemben nem csak a szavak, hanem a tettek szintjén is fellépni kívánó országgyűlési képviselőt, hogy ne támogassa a Polgári Törvénykönyv e tárgyú módosítását!